Az idei tavasz kedvenc kollabja 'A Te rutinod' csomag, melyben a PIZSI partnere a Cukorka Szabóság volt, azon belül is Anett, aki egy szuper inspiráló vállalkozónő tele ötletekkel, nem mellesleg háromgyerekes anyuka. Nagyon szerettük volna megkérdezni őt nem mindennapi tempójáról, a vállalkozása körüli fárasztó és feltöltő tevékenységekről, és persze a pihenésről.
PIZSI: Három kisgyermek mellett lenne indokod arra, hogy főállású anyuka legyél, te mégis beindítottál egy szuper vállalkozást, ami már nemcsak termékekről, hanem workshopokról is szól. Mi hajtott téged ebbe az irányba?
Anett: Érdekes, én így is főállású anyaként tekintek magamra, és lehet, ezen változtatni kellene, mert ezért nem érem magam soha utol? Viccet félretéve, ingerkereső ember vagyok, állandóan jár az agyam és valami kreatív dolgon gondolkozom. Már a GYES-es idők elején is éreztem a késztetést, hogy a kreatív energiáimat valahogy formába öntsem, akkor született meg a Szeretest missziója, ami most picit parkoló pályán van, de egyszer majd visszatér. De lehet, hogy csak annyi is elég lenne erre a kérdésre, hogy óvodapedagógus vagyok, életem a kreativitás. A workshopok így talán még egyértelműbbek, hogy miért születtek meg. Ez éltet, hogy kifejezzem önmagam.
PIZSI: Mi az a feladat a vállalkozásodban, ami tölt energiával, és mi az, ami teljesen lefáraszt?
Anett: Az új kendők megalkotása és tervezése nagyon feltölt, de közben rengeteg szorongással is jár, szóval nagyon ambivalens érzés. Rágódom rajta, hogy jó lesz-e, elég lesz-e, szeretik-e. Imádom a fotózások szervezését, az ott lévő folyamatokat, ahogy a gondolatból matéria lesz képek formájában. Egyre kevesebb olyan dolog van, amit csinálnom kell, és nem szeretem: az adminisztrációban, az organizációban pocsék vagyok, de amit lehetett, azt automatizáltuk. Egyébként őszintén, ami a legjobban lefáraszt, az a maximalizmusom és az ebből adódó szorongásom.
PIZSI: Egy produktív nap vállalkozóként és anyaként az éjszakával kezdődik. Milyenek mostanában az éjszakáid?
Anett: Képzeljétek, egész jók! Egy éve mindhárom lány alszik, alapesetben nem kell hozzájuk kelnem. Próbálok egyre tudatosabb lenni, mert sokszor a munka és magánélet összefolyik, pl. altatás után munka, ha napközben nem volt időm. Ezeket egyre jobban kiűzöm a mindennapokból, és nem mondom, hogy nincs ilyen, de csak nagyon ritkán. Egyre inkább figyelek a napi rutinra, éjszaka és reggel, mert míg 30 évesen a csapvíz után is ragyogó volt az arcom, így robogva a 40 felé már egyre jobban igényli a bőröm (és a lelkem) a törődést.
PIZSI: A fáradtság 7 fajtája közül (fizikai, mentális, szociális, kreatív, érzelmi, spirituális, digitális) melyiket érzed leggyakrabban?
Anett: Jesszusom, ennyi van? Melyiket nem? :) Mentális és érzelmit a leginkább, a digitálison elgondolkoztam, de valahogy azt betudom a munkámnak és azon (MÉG) nem szorongok.
PIZSI: Szerintem mindannyiunkat furdal a kíváncsiság, hogy három gyermek mellett te hogyan és mikor pihensz?
Anett: Először is: a családom óriási segítség, másodszor határhúzásokkal. (A férjem ezen biztos felhúzná a szemöldökét, mert szerinte nem húzom meg a határaimat eléggé.) Általában hétvégén nem dolgozom, azaz elfogadom, hogy vannak napok, amik nem a munkáról szólnak. Alapból óriási kincsnek érzem, hogy magamnak osztom be az időmet, így egy kávé is pihenés vagy a fürdés. Alapból, sok év szoptatás után, az, hogy éjszaka alszom, az már pihenés. Nem? Meg persze kiveszek néha 1-1 hetet, amikor nem dolgozom.
PIZSI: Mik azok a dolgok vagy körülmények, amik szükségesek számodra a pihenéshez?
Anett: CSEND! Ebből kevés van :D de tényleg, néha csak arra vágyom, hogy senki ne szóljon hozzám, mert túlterhelődtem.
Nagyon köszönjük Anettnek, hogy részt vett ebben a mini interjúban, és sok sikert kívánunk a tavaszi-nyári kendőkhöz! 'A Te rutinod' csomag utolsó darabjait pedig keresd a webshopon!